A borokat cukortartalmuk szerint a következő kategóriákba soroljuk be:

• Száraz
• Félszáraz
• Félédes
• Édes

A fehérbor általában fehérszőlőből készül, színe a technológiától, termőterülettől, szőlőfajtától és a bor korától is függhet, a zöldesfehér árnyalattól egészen az olajos, borostyán színig terjedhet a színskála.

A fehér szőlő héjában nincsenek olyan anyagok, amelyek a színét jobban megfestenék, ezért fehérbor jellemzően világos színű.

Napjainkban a klasszikus hordós érleléssel készített fehér és desszert borok mellett igen népszerűek az úgynevezett reduktív technológiával készülő, könnyed, gyümölcsös borok, főként az Etyeki, Neszmélyi, Kunsági és Balatonboglári területekről.

Ajánlott olyan szőlőfajtákkal dolgozni, melyek jó cukorgyűjtő képességgel rendelkeznek és magas a színanyag kibocsátásuk, mert a héj alatt található a színtasak. A finom feldolgozáskor óvatosan roppantani kell a bogyókat, így nyerjük ki a fajtáktól függő színanyagokat. A bogyózott szőlőszemeket cefreszivattyúval beemeljük az erjesztő tartályokba és megkezdi életét a leendő murcink. Cukor bomlásából keletkezik az alkoholos ital.

A héjon áztatás akár hónapokig is eltarthat, függ a hőmérséklettől és a fajélesztőtől is.

Mikor elforr a borunk, a lét leemeljük a törkölykalapról és ezután kaphatunk egy reduktív, friss tételt, vagy beletesszük a borunkat ászok vagy barrique hordókba.

Ezután megkezdődik, a borász által választott idejű hordós érlelés. Reduktív, friss, gyümölcsösen fiatal vörösboroknál az ajánlott fogyasztási hőmérséklet 12-14 Celsius. Érleltebb, tanninban gazdagabb boroknál pedig 16-18 Celsius fok aza ideális.

A pezsgő szén-dioxiddal túltelített bor, amelyben a szén-dioxid a bor második természetes erjesztéséből származik. A szénsavas bort már régóta ismerték Franciaország Champagne tartományában, hiszen a hűvös éghajlati adottságok következtében az erjedés sokszor csak a szüretet követő év tavaszán fejeződött be, de ez a bor akkoriban selejtnek számított. 

Az első pezsgőt 1670–1715 között Reims közelében, a champagne-i borvidékhez tartozó hautvilliers-i Szent Benedek-rendi apátság pincevezetője dom. Pierre Pérignon készítette, úgy, hogy parafa dugóval zárta le a borosüveget, amelyet viaszba mártott drótkengyellel erősített rá. Sokáig titokban tartották a készítési folyamatot, ennek ellenére azonban a 18. században már sokfelé ismeretes volt, és a 19. században már Európa-szerte készítették.

Sauvignon blanc-os vagy másnéven rizlinges, mely karcsúbb ezért kihozza az adott borból a gyümölcsösséget és felerősíti a virágos illat és ízaromákat.

• rizling
• chenin blanc
• fumé blanc
• sauvignon blanc
• sémillon borokhoz ajánljuk

Chardonnay -s kehely: szélesebb, így jobban kibontakozik a fajta bársonyos textúrája, kiemeli a gyümölcsösséget, és a bor hosszúsásgát.

• fahordós, nagytestű fehérborokhoz
• korosabb érlelt fehérekhez

Desszertes vagy Tokaj pohár: keskenyebb, mely lehetővé teszi a tercier aromák teljes kibontakozását és élvezeti értékét.

• nem annyira elterjedt, mint az előző kettő.
• Ennek a mérete és űrtartalma jóval kisebb

A vörösborokat, magasabb és nagyobb pohárból fogyasztjuk, mint a fehéreket mert több oxigénre van szükségük, hogy az aromák a levegővel érintkezve jobban kinyíljanak.

Bordeaux-i vagy cabernet-es pohár: magasabb, de picit karcsúbb

• Kimondottan jó a testes, magas tanninokkal rendelkező borokhoz.
• Ebből ajánlott fogyasztani a bordói fajtákat (cabernet franc, merlot , cabernet sauvignon )de ezt ajánlanám a shiraz és a sangiovese fajtákhoz is.

Burgundy vagy pinot noir pohár: alacsonyabb de zömökebb és szélesebb

• A burgundi pohár ideális a közepes testű, alapvetően gyümölcsös vörösboroknak, különösen a pinot noirnak.