Az ökogazdálkodás szigorú előírások keretei között zajlik, speciális termelés-és termék-ellenőrzéssel. Ilyen szigorú előírás pl. az, hogy korlátozza a felhasználható növényvédő szerek, műtrágyák, talajjavító szerek, illetve az állatgyógyászati szerek és hozamfokozók használatát. Az előírások nem csak a termelésre, hanem az értékesítésig tartó egész folyamatra vonatkoznak. A Tanács 834/2007/EK rendelete (2007. Június 28.) az ökológiai termelésről előírja, hogy a termék teljes ökológiai értékét és alapvető minőségi tulajdonságait a termelési lánc teljes folyamatában biztosítani kell.

Az Öko Rendelet úgy fogalmaz, hogy „az ökológiai termelés egy gazdaságirányításból és élelmiszertermelésből álló átfogó rendszer, amely ötvözi a legjobb környezetvédelmi gyakorlatokat, a magas szintű biodiverzitást, a természeti erőforrások megőrzését, a magas szintű állatjólléti szabványok alkalmazását és a bizonyos fogyasztók természetes anyagok és eljárások használatával előállított termékek iránti preferenciájával összhangban lévő termelési módszereket. Az ökológiai termelési módszernek így kettős társadalmi szerepe van, egyrészt gondoskodik olyan speciális piacról, amely a fogyasztók ökológiai termékek iránti igényét kielégíti, másrészt olyan közjavakat termel, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez és az állatjólléthez, valamint a vidékfejlesztéshez”

Az ökológiai, biológiai és organikus egymás szinonímái, német nyelvterületen az „öko” és a „bio” előtag, míg angol nyelvterületen az „organikus (organic)” kifejezés a használatos. Egyéb itthon is használt kifejezés (pl. a vegyszermentes) nem helyes, illetve nem értelmezhető az ökológiai gazdálkodás szabályrendszere szerint. A „hagyományos” és a „natúr” kifejezések ugyan léteznek, de fogalmilag eltérnek az ökológiaitól, ezért használatuk bio-/ökotermékekre nem megengedett.

Az ökoélelmiszerek fogalma

Az uniós szabályozás szerint az ökoélelmiszerek olyan gazdálkodási rendszer termékei, amelyben tartózkodnak a műtrágyák, növényvédő és rovarirtó szerek, növekedésszabályozók és takarmány-kiegészítők alkalmazásától, helyettük a vetésforgó, az állati és növényi eredetű trágyák, a kézi gyomirtás és a kártevők elleni biológiai védekezés jelentik az alternatívát.  Ez azt jelenti, hogy az elterjedt tévhittel ellentétben, a biotermékek is igényelnek bizonyos szereket, amelyek megvédik a kártevők ellen. A biogazdálkodásban engedélyezett szerek mellett a környezetből több „stressz” érheti a növényeket, így a növény természetes védekező folyamatai során több antioxidáns hatású polifenolt termelhet, ezért előfordulhat, hogy egy bio élelmiszer több, az emberi szervezet számára is hasznos polifenolt tartalmaz. Azt azonban nem igazolták, hogy a biogazdálkodásnak köszönhetően az élelmiszereknek magasabb lenne az ásványi anyag vagy vitamintartalma.

Ökotermékek jelölése, védjegyek szerepe

A 834/2007/EK rendelet az európai piac számára 2010-től kötelezővé teszi a „közösségi logót” minden uniós tagállamban előállított, előrecsomagolt ökológiai élelmiszer esetében. A feldolgozott élelmiszereket kizárólag akkor lehet biotermékként címkézni, ha szinte valamennyi mezőgazdasági eredetű összetevőjük ökológiai gazdaságból származik.

A szabályozásért felelős hazai intézmény a Földművelésügyi Minisztérium (régebben a Vidékfejlesztési Minisztérium). A két hazai minősítő szervezetet, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.-t és a Hungária Öko Garancia Kft.-t, a Minisztérium akkreditálja.

Az ökoélelmiszerek piaca

Ma világszerte kb. 43 millió hektáron folyik ökogazdálkodás. Spanyolország, Olaszország, Franciaország és Németország számítanak a legnagyobb ökológiai termőterülettel rendelkező országoknak. Európán belül a német fogyasztók vásárolnak a legtöbb bioterméket, de az egy főre jutó fogyasztásban, a 2015-ös adatok szerint Svájc vezet. Magyarországon az ökológiai termelés exportorientált. Míg a listavezető Svájcban 210 EUR/fő, addig hazánkban 2 EUR/fő a fogyasztás évente.